2013.05.19 19:46
Csak fél óra , csak fél óra telt el azóta , hogy elhagytam a Cross Akadémiát. Yori-chant , Zerót és "apát"(igazgatót). Zero szavai még mindig a fülemben csengtek. Vajon tényleg utánam jön és végez velem?! A gondokozásból Aido-senpai és Ruka-senpai vitája szakított ki , akik még mindig Kaname-sama bőröndjéért "harcoltak".
- Hagyjátok majd viszem én! - szólt lágy hangon Kaname-sama s odament a bőröndért
- De Kaname-sama... - szólt Ruka halkan.
- A hülye és a hülyébb...-.-"- vonta meg a vállát Akatsuki.
- Hááá ezt neked!! - Aido-senpai Rukára nyújtotta a nyelvét.
Kihitte volna , hogy a vámpírok is ilyenek . Még hogy hiányzik belőlük az emberi mivolt?!
- Na mi az , minket már meg sem vártok? - hallatszott Shiki-senpai hangja a távolból.
- Shiki , Rima ?Ti itt?! - fordult a hang irányába Ichijo-senpai.
- Gondoltam hiányzik a kardod.
S oda hajíntotta Ichijo-senpaihoz.
- Kösz...
Kínos csönd lett . A léptek egymás után hallatszottak . Nem bírtam tovább , megtörtem a csendet.
- Öhm... Shiki-senpai , Rima-senpai akkor ti most velünk tartotok?- kérdeztem lelkesen.
- Hát , ha Kaname-samának nincs ellenvetése... - nézett Rima nagy szemeivel Kaname-samára.
- Már mondtam nektek, azt csináltok amit akartok, akár velünk is jöhettek...Csak rajtatok áll.
Végül tovább haladva a vasútállomásnál kötöttünk ki.
- Hova tartunk, Kaname- sama?
Elmosolyodott. Bús nagy szemeivel rámszegezte tekintetét.
- Haza tartunk drága Yuki, haza.
Megtorpantam, melegség árasztotta el testem minden egyes porcikáját, végre van egy olyan hely amit otthonomnak nevezhetek.
- Ez meg mit jelentsen?! - suttogta Aido-senpai alig hallható hangon Akatsukinak , hogy
Kaname-sama meg ne hallja.
- Ha már kérdezed a Kuran birtokra.
- És most mi lesz?Hogy jutunk el odáig?! - Kérdezte Ruka-senpai.
- Vonattal.
Hamarosan befutott a vonat az állomásra ,
mi pedig felszálltunk rá.Mivel egy kabinba csak 6 hely volt , Shiki és Rima egy másik kabinban foglaltak helyet. Az ülések színe kopott rozsdavörös , a padló feslett linóleumból volt. Látszott , hogy nem egy mai darab. Leültem Kaname-sama mellé aki szorosan magához húzott. A vonat zötyögve elindult. A fejemet Kaname-sama vállára hajtottam és lassan elaludtam. Kb 1 órával késöbb hangos nevetgélés ébresztett fel. Két lány állt a kabin ajtónkba és Aidoval beszélgetek.
- Elnézést ti biztosan a Cross Akadémia tanulói vagytok.- néztek csillogó szemekkel Aidora a lányok.
- Bizony hölgyeim. - és beletúrt szőke hajába.
A lányok teljesen elaléltak tőle.
- Na és mi a vércsoportotok?- kacsintott egyet a bal szemével.
- Aido!-szólt rá Kaname-sama
- Jól van befejeztem...- s szomorúan lehajtotta fejét.
- Kérem hölgyeim fáradjanak vissza a helyükre. - szólt kedélyesen Kaname-sama.
Lassan megállt a vonat , Akatsuki átment szólni Shikiéknek, hogy leszállunk.
Füves pusztán haladtunk át mire megpillantottunk egy nagy kastélyt. Amint beléptünk a kastély udvarára rózsa bokrok százait pillantottuk meg. A kastélynak nagy és széles kapuja volt, amit különböző motívumok díszítettek. Alapjába véve szép és régies volt de mégis volt benne valami kísérteties talán hátborzongató. A hatalmas kőfalon indák futottak fel, ezek mellett az ablakok apróknak tűntek.
Éppen amikor befelé indultunk volna, egy hang szólalt meg mögöttünk.
- Kaname-sama, köszöntelek újra itthon.- mindenki megfordult és egy barna hajú lányt pillantottunk meg virágokkal a kezében.Aidonak láthatóan rög-
Éppen amikor befelé indultunk volna, egy hang szólalt meg mögöttünk.
tön megtetszett.
- Sajnálom ,hogy eddig még nem találkoztunk- lépet oda hozzá Aido, kezet csókolt a lánynak.
- Már megint kezdi-.-".- fogta a fejét Ichijo.
- Ő itt Kasumi a házban dolgozik.
- Az én nevem Aido és most beszélgessünk arról , hogy mi a vércsoportod.!-vigyorgott Aido-senpai.
Szegény lány vajon mit követhetett el , hogy ezt érdemelte...
- Nyugalom szép fiú , én is vámpír vagyok.- mosolyodott el s ki látszottak a szemfogai.
- Akkor gyertek körbe vezetlek titeket.
Ahogy beléptünk az ajtón egy tágas előterű nappali tárult elénk.
- A szobákat az emeleten találjátok. Ha szükségetek lesz valamire akkor szóljatok lent leszek a konyhában.-ezzel a konyha felé vette az irányt.
- A szobák két személyesek, én Yukival leszek egyszobában. Aido Ichijoval lesz...és ha kérhetem Ichijo vigyázz Aidora, nehogy valami "butaságot" csináljon.
- Természetesen Kaname-sama.- és Ichijo Aidora nézett.
- Shiki, Rima gondolom ti együtt....- mondta Kaname-sama, erre mindketten elpirultak.
- Akatsuki, Ruka ti egy szobába lesztek ha nem bánjátok.
- Most pedig menjünk pakoljunk ki de 1 óra múlva vacsora.
A szobánk színe halvány barackfa virág színű. Az ágynemü finom selyemből volt de csak egy ágy volt.Utánam a bőröndökkel Kaname-sama lépett be az ajtón.
- Na , hogy tetszik a szobánk?
- Nagyon szép de hol van az én ágyam?!- kérdeztem kiváncsian.
- Együtt alszunk Yuki kedvesem.
Ettől kicsit megijedtem de nem attól , hogy netalán álmomban Kaname-sama megharap hanem magától a gondolattól , hogy egy ágyba kell vele aludnom.
Kicsomagoltam a bőröndömből és akkor lepődtem meg , hogy milyen nagy számomra ez a szekrény.Kaname-sama ruhái már a szekrényben sorakoztak.
Az az egy óra nagyon hamar elszállt...Lementem a lépcsőn egyenesen az ebédlőbe, Ichijo-senpai, Aido-senpai, Ruka-senpai, Akatsuki-senpai és Kaname-sama már az asztalnál ültek. Kaname-sama odamutatott a mellette lévő székre, én pedig leültem mellé.
- Remélem jó lesz...zöldségleves, másodiknak pedig krumplipüré és rántott hús.- mondta Kasumi.
- Persze, hogy jó lesz, az a kedvencem- nyalta meg szája szélét Aido-senpai.
- Nem azt mondtad, hogy utálod a zöldéglevest? - mondta Shiki, miközben a teáját szürcsölgette.
- Nem dehogy én imádom az zöldség levest.
-Akkor jó.- mosolygott rá Kasumi Aidora.
Vacsora után vissza tértünk a szobánkba.De nem tutam elaludni még mindig Zero járt a fejembe.
- Mi bánt Yuki?-fordult oda hozzám Kaname-sama.
- Semmi baj Kaname-sama.
Nagy bús szemeivel rám nézett s azt mondta:
- Yuki eddig én okoztam neked a legtöbb bajt most szeretnélek kárpótolni és magam mellett tudni téged.- és magához ölelt.
- Feküdj le és próbálj meg elaludni nem kell félned itt leszek melletted.
Akármennyire is próbáltam elaludni ha behunytam a szememet Zerot láttam magam előtt.
- Sajnálom ,hogy eddig még nem találkoztunk- lépet oda hozzá Aido, kezet csókolt a lánynak.
- Már megint kezdi-.-".- fogta a fejét Ichijo.
- Ő itt Kasumi a házban dolgozik.
- Az én nevem Aido és most beszélgessünk arról , hogy mi a vércsoportod.!-vigyorgott Aido-senpai.
Szegény lány vajon mit követhetett el , hogy ezt érdemelte...
- Nyugalom szép fiú , én is vámpír vagyok.- mosolyodott el s ki látszottak a szemfogai.
- Akkor gyertek körbe vezetlek titeket.
Ahogy beléptünk az ajtón egy tágas előterű nappali tárult elénk.
- A szobákat az emeleten találjátok. Ha szükségetek lesz valamire akkor szóljatok lent leszek a konyhában.-ezzel a konyha felé vette az irányt.
- A szobák két személyesek, én Yukival leszek egyszobában. Aido Ichijoval lesz...és ha kérhetem Ichijo vigyázz Aidora, nehogy valami "butaságot" csináljon.
- Természetesen Kaname-sama.- és Ichijo Aidora nézett.
- Shiki, Rima gondolom ti együtt....- mondta Kaname-sama, erre mindketten elpirultak.
- Akatsuki, Ruka ti egy szobába lesztek ha nem bánjátok.
- Most pedig menjünk pakoljunk ki de 1 óra múlva vacsora.
A szobánk színe halvány barackfa virág színű. Az ágynemü finom selyemből volt de csak egy ágy volt.Utánam a bőröndökkel Kaname-sama lépett be az ajtón.
- Na , hogy tetszik a szobánk?
- Nagyon szép de hol van az én ágyam?!- kérdeztem kiváncsian.
- Együtt alszunk Yuki kedvesem.
Ettől kicsit megijedtem de nem attól , hogy netalán álmomban Kaname-sama megharap hanem magától a gondolattól , hogy egy ágyba kell vele aludnom.
Kicsomagoltam a bőröndömből és akkor lepődtem meg , hogy milyen nagy számomra ez a szekrény.Kaname-sama ruhái már a szekrényben sorakoztak.
Az az egy óra nagyon hamar elszállt...Lementem a lépcsőn egyenesen az ebédlőbe, Ichijo-senpai, Aido-senpai, Ruka-senpai, Akatsuki-senpai és Kaname-sama már az asztalnál ültek. Kaname-sama odamutatott a mellette lévő székre, én pedig leültem mellé.
- Remélem jó lesz...zöldségleves, másodiknak pedig krumplipüré és rántott hús.- mondta Kasumi.
- Persze, hogy jó lesz, az a kedvencem- nyalta meg szája szélét Aido-senpai.
- Nem dehogy én imádom az zöldség levest.
-Akkor jó.- mosolygott rá Kasumi Aidora.
Vacsora után vissza tértünk a szobánkba.De nem tutam elaludni még mindig Zero járt a fejembe.
- Mi bánt Yuki?-fordult oda hozzám Kaname-sama.
- Semmi baj Kaname-sama.
Nagy bús szemeivel rám nézett s azt mondta:
- Yuki eddig én okoztam neked a legtöbb bajt most szeretnélek kárpótolni és magam mellett tudni téged.- és magához ölelt.
- Feküdj le és próbálj meg elaludni nem kell félned itt leszek melletted.
